A helyes válasz az utolsó opció. Legalábbis a hivatalos és korunkbeli, dokumentált felmérések szerint. Vannak azonban olyan források, amelyek szerint a germán törzsek nőtagjai már 5000 évvel ezelőtt anyaggal fedték el kebleiket. Ezért ha a b) választási lehetőség mellett döntött, kisebb mértékben, de akkor is igaza volt. Abban az esetben viszont, ha konkrétan a sportmelltartóknál maradunk, az ókori Görögországról kell a szót tovább szaporítanunk.  

 

És hogy hogyan néztek ki ezek a melltartók? Valójában egy anyagból készült pánt volt ez, amely leszorítva a melleket megakadályozta azok kellemetlen himbálózását. Talán már az iskolában is hallott róluk, a történelem tanár mastodeton néven említhette egykor. Ha viszont strofiont mondott, akkor valami másra gondolt. A Strofiont a nyak köré kötötték, így érhették el a kívánt hatást, szebbnek érezhették magukat. Kebleiknek gyönyörű formát kölcsönzött. Rómában nehezen találtunk volna olyan nőre, aki mastodetont vagy strofiont viselt volna. Az ottani nők fascia pectoralist vagy fascia mamillarist hordtak. Ha volt szerencséje latint tanulni, biztosan eszébe jut, mit jelent ez a két kifejezés. Igen, jól gondolja, mellkasi vagy a kebleket körbefogó szalagot jelent. 

 

 

Később eljött a korzettek ideje, az emancipáció a fagypontján, és a nőknek nem maradt más választásuk, mint saját testüket kínozva összezsugorítani méreteiket. Érdekesség, hogy a darázsderék a 17. században akkora divat volt, hogy még a férfiak is beletuszmákolták magukat a fűzőbe. El tudná képzelni, hogy valaki ma is így tegyen? Hála Istennek, ebben az esetben sem váratott sokat magára a kritika, és a 17. században már hegyes mutatóujjal bírálták a fűzőket, mondván hogy összenyomják a belső szerveket ezzel súlyosan károsítják a szervezet, főleg a nők egészségét. A 19. század során lassan, de biztosan erősödik a nők emancipációs mozgalmának hangja, és nők a társadalomban való aktívabb részvételéért vívott harc kedvezőbb irányba mutat. Az eredmény? A 19. és a  20. század fordulóján megérkezik a mai melltartók első elődje, melyet „a keblek tartójának“ vagy „mellvéd ruhaderéknak“ neveztek. 

 

 

A sportmelltartókra úgy is gondolhatunk, mint egy olyan melltartóra, amelyben a nők kényelmesen mozoghattak. Ez a szükség a gyengébb nem életében az első világháború idején érkezett el. Mi az oka? A nőknek kellett elvégezniük a férfi munkákat is, és gondját viselni a háztartásnak. Ebben az időben már gondolni sem lehetett a fűzőkre, mert akadályozták volna viselőit a munkában. A maihoz hasonló klasszikus melltartókat kezdtek viselni, amelyek nem gátoltak meg senkit a kemény munka elvégzésében. A háború után pedig divatba jött a fiús alak, a női kebleket pedig egyre jobban ellaposították a melltartók. Ez egy sportmelltartónál szintén alaptulajdonság. 

 

 

Valamikor az 1970 évek körül éltük a varrás nélküli sportmelltartók nagy boomját. Talán Önnek is akad egy a fiókjában, és ha épp jógázni megy, vagy futni készül, fel is veszi még néhanapján. Ha viszont nincs ilyen melltartója, gyorsan hozza helyre ezt a hibát ;)